A Megoldás - második rész

A Megoldás - első rész

Az űrhajó fedélzeten hárman voltak, Tent a pilóta, Aina az elbűvölő tudós hölgy, és Brewton a hölgy társa. Hárman teljes nyugalomban utaztak a megviselt űrrepülőn, mely komótosan haladt egy sárgás fényű csillag felé. Tent szunyókálva feküdt a pilóta székben, miközben Brewton, Ainát próbálta megfűzni már hetek óta egy kis incselkedésre. Persze ezt Aina néhány kivételtől eltekintve, a fontos kutató munkájukra való tekintettel elég erősen vissza utasította. Pár pillant múlva elkezdett csipogni az egyik műszer a sok közül, az amelyik érkezésüket volt hivatott jelezni. Tent hörögve riadt fel, majd eszeveszett nyomkodásba kezdet, aminek a végeredménye az lett, ami minden pilóta rémálma. A hajó hirtelen iszonyatos rángások közepette kilépett a fénysebességből, majd pár aszteroida között átcsúszva megállt egy biztonságosnak tűnő helyen.
Erre tetettet nyugalommal csak annyit tudott mondani:

 - Hohohó! Nyugi, nyugi! Semmi gond, csak egy picit visszaszívta a Trion-szivattyú az elhasznált üzemanyagot, és ilyenkor egy kicsit rángat a drága, de nincs semmi baj. - mondta kicsit idegesen. - a kis Hercegnőm sose hagyna cserbe.
- Hercegnő? - kérdezte Aina.
- Igen, ez a vén szuka az én kis Hercegnőm, rengeteg mindent megéltünk már együtt. - miközben ezt mondta finoman végig simította a gép oldalt, majd megpaskolta.
- Brewton, hogy állunk az adatokkal, melyik bolygóra mutatnak a számításaink? - kérdezte türelmetlenül Aina.
- Amennyire próbáltam kivenni abból az ősi roncsból, amit keresünk, az egy hatalmas vízzel borított bolygó lesz, csillagától számolva a harmadik. - válaszolt Brewton.
- Rendben akkor irány a harmadik bolygó, ha a Főnökasszony is úgy kívánja! - mondta cinikusan Tent.
- Persze, mehetünk is, már ha kibírja a drága kis hercegnőd! - vágott vissza.
- A szádra ne vedd a kis Hercegnőm, eddig mindent kibírt, többnyire mindent, szóval! - förmedt rá Tent.
- Elnézést, én is beleszólhatnék? Na igen, maradt egy kis machaoniai sült tészta, kér valaki, vagy megehetem az egészet? - kérdezte száját megnyalva Brewton.
Másik kettő inkább elfordulva vettek egy mély levegőt, majd tovább folyatták vitájukat.
Az űrhajó roham léptékbe rohant a csillag felé, ezzel rá cáfolva Aina félelmére, hogy soha nem fognak oda érni. Titkon még Tent is meglepődött a kicsikéje teljesítményén. Ebből kifolyólag hamar meg is érkeztek úti céljukhoz, ahol egy gyönyörű bolygó fogadta őket. A felszínét hatalmas óceánok és zöldellő földek tarkították. Aina izgatottan lépet az ablakhoz, és elvarázsoltan kezdte nézni.

- Ez gyönyörűbb mint képzeltem, teljes körű vizsgálatot fogunk csinálni, azonnal. Álljon pályára Tent!
- Igen is Főnökasszony!

Brewton miután befejezte elmélkedését a világegyetem létezésének okáról, és eszébe ötlött a tény, megtalálták amit eddig oly nagy vehemenciával kerestek. Kapkodva oda siettet az ablakhoz gyönyörködni.
- Oh, ez valami csodálatos, teljesen tökéletesen ráillik a leírás, a kék víz, és a zöldellő szárazföldek is stimmelnek! - ámuldozott Aina.
- Igen, minden bizonnyal ez lesz az az úgynevezett Föld, melyről a történetek szólnak! - bökte oda Brewton
- Tényleg nem rossz, de figyeljétek, ennek két holdja van, a legendák mindig csak egyről tesznek említést. - böfögte be nekik Tent két energia pálca rágcsálása közben,
- Igen, de mit számít most ha eggyel több holdja van! Sok idő telttel mióta őseink elhagyták ezt a helyet, bármi meg történhetett amiért lett még egy kísérője. - említette Brewton a hozzáértők elégedettségével, majd kíváncsian ránézett társára.
- Hogy állunk a vizsgálatokkal?
- Mindjárt kész! - válaszolt türelmetlenül Aina.
Még egy darabig nézegették elámulva az előttük komótosan keringő égitestet.
- Készen is vannak! - ugrott fel székéből Aina, és pillanatok alatt monitornál termet.
Kis ideig elámulva nézte a képernyőn át suhanó temérdek adatot, majd hirtelen csalódótan felnézve, elkeseredett hangon szólalt meg.
- Nem ez az a bolygó amit keresünk!
- Hogyhogy nem? Mi a probléma? - kérdezte feszülten Brewton.
- Ez a hely lehetne a mi bölcsőnk, de még sem az, mert hiába élő, fiatalabb mint Tent hajója.
- Na na! Azért csak finoman az én kis Hercegnőmről, ami tény, az tény, nem mai csirke, de azért annyira nem öreg, és tudd egy s mást még. - csattant ki Tent, majd magában motyogva megsértődötten elfordult.
- Ezen a bolygón nem rég jelenhetett meg az élet, még nagyon fejletlen, talán pár millió éves lehet, és a száraz földre se merészkedtek még ki lakói. - folytatta a következtetések taglalását fokozódó csalódottsággal Aina.
- Ó a fenébe! Szóval ismét tévesen utaztunk át a fél galaxison, fantasztikus! - dühöngött Brewton.
- Jó jó emberek, felőlem utazhatunk akárhová, csak a pénzem kapjam meg, a kis drágámra már nagyon ráférne egy kis fejlesztés. - tette hozzá Tent vigyorogva.
- Nyugodj meg, ki leszel fizetve. - válaszolta ingerlékenyen Aina.
- Na, ezt meg is beszéltük. Kérdezem én a Főnökasszonyt, mi legyen, induljunk, maradjunk?
- Ez a bolygó tökéletes az élet számára, de mi nem ezt kerestük, indulhatunk haza. - még szomorúan elmerengett az előtte elterülő látványon, majd lehuppant egy székbe.
- Igen is Asszonyom!

Az űrhajó szépen, lomhán megindult, majd egy hirtelen lökéssel meg is állt. Erre Tent színlelt nyugalommal, mintha így tervezte volna ez egészet, ült tovább kapcsolgatott kicsit a kezelőpulton, majd a hajó ismét elindult. Kicsit köhögött a hajtómű, de vette a lapot. Ahogy elhagyták a paradicsomba illő bolygót, egyre közelebb kerültek egy másik, még furcsább bolygóhoz. Amint mérésháttáron belülre értek, a műszerek egyre jobban kezdtek vijjogni. Aina hirtelen oda ugrott, és feszülten figyelemmel kísérte a képernyőn végig futó adatokat. Pár perc után már Brewton is magába magyarázva csapkodta a billentyűt. - Álljunk meg egy kicsit! - mondta izgatottan Brewton és Aina egyszerre.
- Ahogy óhajtják. - mondta unottan Tent.
Talán egy félóra is beletelt mire megszólalt Aina.

- Ennek kell lennie, minden passzol, egy hold, a koordináták is megfelelőek. Valójában ez a harmadik bolygó, megzavart minket a csillag legbelső kísérője, mivel olyannyira közel kering hozzá, elkerülte figyelmünket.

- Érdekes, gázbolygónak tűnik első látásra, de a műszerek szerint szilárd felszínnel rendelkezik. - sietve mondta Brewton.
- Pedig ez lesz az! Le kell oda jutnunk minél hamarabb. - pörgött fel Aina, és már indult csomagolni.
Tent aki eddig érdeklődéssel figyelte az előtte kibontakozni látszó fejvesztett káoszt, közbe szólt.
- Ne haragudjanak, nem értek hozzá, de mielőtt lemennének, nem kellene egy kis szondát leküldeni, vagy valami hasonlót? Tudják, kicsit vizsgálgatni, mintákat venni, ilyesmi.
- Sajnos most nem érünk rá ilyenekre, minél előbb le akarok oda jutni. - felelte a már szkafanderbe öltözött Aina, majd hozzátette. - Túl sok időt elvesztegettünk már.
- Oké, oké, addig én itt fent elleszek egyedül…

Amint Brewton és Aina leszálló egysége levált az űrhajóról, Tent oda sétált az egyik monitorhoz, majd elindított egy filmet, és kényelembe helyezte magát. A képernyőn három ember nő, és egy zöld bőrű, négy kezű, nemileg behatárolhatatlan egyed jelent meg.
A leszállóegység elérte a légkörnek vélt sűrű zöldes-sárgás színű gázt, mely nagy mértékében lassította leszállásukat. Ahogy rohamléptékben közeledtek a felszínféle, a radaron egy város romjainak körvonala kezdet kirajzolódni. Mindketten izgatottak lettek, ezáltal teljesen figyelmen kívül hagyták az alattuk tornyosuló romok között kavargó, barnás trutyiban felsejlő monstruózus lényt. Gép szépen, kecsesen mint egy pillangó, landolt egy beton kupacra. Az ajtaja nagy szisszenéssel nyílt ki, és a két bátor felfedező megpakolva műszerkel, hamar kint termett. A sisakon keresztül látni lehetett Aina arcát amint teljesen eltorzul.
- Iszonyatosan büdös van itt, még a szkafanderen át is kibírhatatlan ez a szag. - öklendezett.
Brewton nem csak öklendezett, neki sikerült is tele hánynia a szkafanderét. Abban a pillanatban mikor ezt kivitelezte, össze is esett, és elkezdett fuldokolni. Nagy nehezen sikerült vissza menniük a gépbe. Bent lefejtették a sisakját, ennek eredményeként még mellé küldött pár adagot, majd szomorúan kezdte méregetni a pár órával ezelőtt jóízűen elfogyasztott ebédjét. Nagy nehezen szóhoz tudott jutni.
- Jézusom iszonyatosan büdös van kint, én ezt nem bírom! - mondta meggyötört arccal, sűrű köpködések közepette.
- Rendben, figyeld, maradj itt, én addig körül nézek, már ameddig bírom ezt a bűzt.
Aina újra kisétált a gépből, majd sűrű bokákolások között elindult. Előtte hatalmas beton és acél épületek sokaságának csontváza terült el. Amit ki tudott venni, abból azt feltételezte valaha gyönyörű város lehetett, de mára már az enyészeté lett. Elindult a kietlen romok között, majd pár utca múlva egy hatalmas szobrot vett észre. A szobor több méter magas volt, és egy embert ábrázolt aki mindkét kezében valamiféle ételt nyújt adakozóan.
- Látod amit én?
- Igen, érdekes, tényleg ez a bolygó lehet a bölcsőnk, minden képkockát rögzits, dokumentálnunk kell az egészet.
- Rendben, tovább megyek.
Amint a kietlen romok között sétált, valami furcsa mozgásra lett figyelmes az egyik épület alól. Kavargó barnás gáz közül egy hatalmas torz lény mászott elő. Kinézetre mint egy óriási szétrohadt hamburger, mely sok apró lábon roham tempóba kezdett rohanni Aina felé.
- Brewton! Látod azt a valamit?! - kérdezte kétségbe esetten.
- Igen, és amilyen gyorsan csak tudsz gyere vissza, többen lehetnek még!
Aina elkezdett futni a leszállóegység felé, de megbotolt egy kiálló vasdadarabban és elesett. A szkafander maszkja megrepedt és elkezdett szivárogni a levegő. Iszonyatos hányinger közepet próbált felállni és tovább szaladni. Brewton már kint volt, és feléje szaladt üvöltve.
- Kelj fel! - kiabálta. Kelj fel!
Már karnyújtásnyira volt tőle a teremtmény, mikor Brewton felrántotta, és a sikló felé lökte. Így sikerült a szörny elöl megmenekülnie, de társát a barna hamburger szerű massza hatalmas cuppogások közepette magába olvasztotta, majd látványosan elkezdte emészteni. Amint elérte a gépet, már több tucatnyian lehettek.
- Tent! Brewtont elkapták azok a dögök! - üvöltötte bele a rádióba kétségbeesetten.
Eközben az űrhajóban furcsa zajok keveréke terjengett, mely leginkább egy tüdőbeteg párzásra hívó szecheruz kecske hangjára hasonlított, mialatt a monitoron behatárolhatatlan dolgok mentek végbe, ezallat Tent teljes gyermeki nyugalommal szunyókált a műszerfalra borulva. A sikló egyre vészesebben közeledett rajta a rémült tudóssal. Már csak percekre lehetett, mikor egy csápokból álló apofízis kinyúlt gázból, majd abban a pillanatban megragadta a gépet. Hiába próbált menekülni, hasztalan volt az egész, az a valami szépen lassan elkezdte visszafelé húzni. Aina egyre reménytelenebbül próbálta Tent-et elérni, de az egész teljes mértékben hasztalan volt, nem jött válasz. Az utolsó adás a leszállóegységtől egy hatalmas reccsenés, majd a beszökő gázok hangjának keveredése egy halál hörgéssel. Erre Tent felriadt, majd mikor felfogta mi történt, eszeveszetten esett neki az űrhajó beindításának. Persze a hajó erről tudomást sem akart venni. Pár apróbb, majd egy nagyobb köhintés után végleg lefulladt. Üvöltve csapkodott mindent amit ért, de mindhiába próbált életet lehelni Hercegnőjébe, a gázból kinyúló csápok az ö gépét is megragadták és berántották a felhők közé.

Nem sokkal később a nyugalomba lévö sárgás felhőzet hirtelen egy óriási undorító barna foltba kezdett kavarogni, majd egy hatalmas blugyanásal ismét megnyugodott. 

A Megoldás - harmadik rész