Emlékszem, valahol Franciaország mélyén lehetünk, nem messze
Párizstól. Addigra az egész szakaszunk kezdte elveszíteni az ép
eszét. Próbáltuk az egészet úgy felfogni, mintha csak egy
színházi műsor, egy vígjáték lenne. Így esett meg az is, hogy
Kis Jimmy aknavetővel annyira megnevettette a náci katonákat,
amazok a röhögéstől darabokra szakadtak. Persze nálunk is volt
pár ember aki nem bírta vissza tartani magát, és hatalmas röhögés
közepette kinyúlva meghalt, valószínűleg nem bírta a szívük a
sok nevetést. Kedvencem az volt, mikor Fred az egyik ház mögül
kiszaladva egy tomival nagyon meglepte a nácikat, amazok hasukat
fogva földre rogytak a nevetéstől. Akkoriban mindenki próbált
más embereket megnevettetni. Ez a németeknek, és az oroszoknak
nagyon jól ment, nevető táborokat hoztak létre és ott nagyon sok
embert megvicceltek. Mondjuk mi sem szégyenkeztünk, csináltunk egy
bombát amivel nagyon megnevettettük a japánokat, kétszer is.
Engem is megvicceltek, olyannyira, hogy mind két lábam leszakadt.
Kemény idők jártak akkoriban, de a sok viccelődés és nevetés
valamennyit enyhített az egészen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése