Mese Füsttel

„Sokszor azt gondolom, léteznie kell egy ténylegesen magasabb rendű értelemnek, mivel az emberei hülyeséget nem okozhatja más, mint annak az értelemnek a fanyar humora.” Aeetes Tantalus

Térjünk is a történetre. Életem egy apróbb szakaszában jelen volt egy lány (a részletekbe nem szeretnék belebonyolódni, az egy másik történet, most nem ez a lényeg). Tudtam, hogy a lány és családjának egyes tagjai egy úgynevezett Hitgyülekezetnek . Mindig úgy voltam vele, mindenkinek a saját hite az saját magára tartozik. Telt az idő és egy szép napon a lány odaállt elém kisírt szemekkel. Én kérdeztem, mi a baj. Erre ő csak annyit válaszolt, hogy félt engem, mivel a pokolra fogok jutni. Mondtam neki, teljes mértékben egyet kell értenem vele, mivel még én magam sem tudom megítélni a végkifejlett káoszba burjánzó lehetőségeit, szóval bármi megeshet.
Erre még jobban elkezdett sírni, és itt jöttel az pillanat, mikor hátat kellett volna fordítanom és elballagni jó messzire. De én nem tettem, inkább rákérdeztem mi ez az egész, és ő elkezdte mesélni. Mondták neki azon az gyülekező helyen, hogy a világvége egy ősszel fog elérkezni. Eddig nem is lenne baj, jöjjön ősszel, forradalmak törtek/törnek ki , háborúk és természeti katasztrófák voltak/vannak ősszel, nem probléma, nem árthat egy kis özönvíz, vagy meteorit stb. De a csavar most jön; ha én mint egyén elfogadom Istent, és beállok egy guillotine alá, hogy fájdalommentesen legyakják a kerek kis bucim a nyakamról, akkor én mártírhalált halok és a mennybe jutok. Mondom jó, jó, de mi a másik, azért nem szeretnék még idő előtt megválni a fejemtől. Szóval a másik lehetőség az, hogy a földön maradva megchipeljük magunkat a sátán bélyegével. Én láttam lelki szemeim előtt ahogy a két és fél méter magas, karhossznyi szarvakkal ellátott lángoló patájú ősgonosz toporog az iroda ház bejárati ajtaja előtt, mivel nem fér be rajta. Először próbálja jobbról, majd próbálja balról, majd a végén felbőszülve egy hatalmas tűz golyót hajit rá. Aztán mintha mi sem történt volna leporolja öltönyét, és besétál az imént készített lyukon. Betuszkolja magát nagy nehezen a liftbe, felmegy az irodájába, majd elkezd dolgozni egy újfajta, sokkal hatékonyabb chipen. Ha még úgy gondolja, lenéz a gyártósorra, beszélget pár szót a munkásokkal, talán még meg is kávézik velük. Utána hazamegy, és békésen nyugovóra tér, tudván ma is keményen dolgoztak, és nincs már sok hátra a teljes világuralomhoz. Én még meg mertem kérdezni, hogy jó jó, lefejezés rendben, de mi van utána, ha a mennybe kerülünk. A válasz amit kaptam nem volt kielégítő számomra, lehet valakinek az, de nekem nem volt. A lényeg, miután a mennybe kerül az egyén, az örökkévalóságig az Istent imádja. Én balga persze megkérdeztem melyik Istent is imádjuk a végtelenségig. Erre a kérdésemre csak becsmérlést kaptam. Mondom neki kis ártatlanul, hogy jó, jó, az oké, imádjuk örökké, de még mit csinálunk. A válasz ugyanaz volt, az Istent imádjuk, semmi mást. Kérdezem, semmi szórakozás, még egy kis paráználkodás sincs? Persze nincs. Gondolhatja most kedves olvasó, nincs jó választás, mert az egyikben az Antikrisztus báb seregének tagjai leszünk, a másikban meg szimplán egy rózsaszín felhő mögé rejtett purgatórium vár ránk. Gondolom sokaknak sem fekszik ez a helyzet, nekem sem feküdt. Kérdezem, nem lehetne felvenni a harcot a földre érkező démonokkal, meg egyéb ős-gonosz lényekkel? A válasz az volt: nem és még is mit gondolok én, fel sem tudom fogni milyen egy démon. Oké jogos, nem tudom felfogni, talán Szókratész tudná, de ő már egy jó ideje máshol van. De mégis, nem lehetne egy ütő képes csapatot összerakni, vámpírvadászokból, démonűzőkből, mágusokból stb? A válasz "nem" volt, és én azóta is próbálok beletörődni ebbe az egészbe... 
Ez az a történet mely évek óta kísért. Álmaiban levágott fejek, és megbélyegzett birka módon viselkedő emberek között vezet utam. Miközben mindkét fél megkísérel magához csábítani, amíg a gonosznak tűnő lélekélrabló démonok megpróbálják az embereknek elmagyarázni, hogy tévedés az egész, és nem értik miért romlott meg a két faj közti kapcsolat. Nem mellesleg már ők is unják ezt az egész fő gonosz csatlósa dolgot, csak haza szeretnének már jutni. De a rémálmok nem a világ ily módon való kipusztulásának jövőképeitől vannak, hanem az egyén szabad akaratának, és választásának teljes megerőszakolásától.