2016. január 9., szombat

Channarau az Örök

Egy szikla volt az idő kavargó, fortyogó mocsarában, egy szikla mely a kezdetektől létezett. Nem volt sem jó, sem rossz, ő volt az univerzum elmozdíthatatlan állandója. Piros palástja már rég megkopott a több ezer eon végtelenjébe nyúló harcai során. Hosszú ősz szakállát dohányfüst marta. Hívták őt sokféle nyelven sokféleképpen: A távoli Tau Ceti humanoid forma termeszei: Aarchaitának, a Menderi gázóriás végtelen mélységű hidrogéntenger lakói csak Muhunának nevezték. Földi emberek és a A-Centaurii mindarinok tűnékeny civilizációjában csak Calaausnak. Sokféle formában volt már jelen a világban. De ma a földön mindenki csak Mikulásként ismeri.

Soha senki nem tudta az igazi szándékát, csak a gyermekek felé irányuló kedvességéről volt ismert. Pedig az igazság teljesen más volt. Ősi bűntudata hajtotta a végtelen éjszakába. Egy nap mikor ő volt a kedves Mikulás, majd levetette álarcát, és leporolt bűntudatát ismét visszasüllyesztette táskája mélyére, hogy elővegye aktuális kedvencét, egy vértől rozsdás toport, mely nem volt más, mint egy rezgéselnyelő baltába oltott hideg-fúziós pokolpuska. Megnyergelte deventérium-vasba öltöztetett Lucifer nevű rémszarvasát, és elindult, hogy tegye amit tennie kell. Az élőket védte a holtaktól, túlvilág milliónyi gonoszától, melyek minden pillanatban ezerféle aljas módszerrel ártatlanok lelkére vadásztak

Egy rég elfeledett civilizáció, a Buhallák álltak legközelebb az igazság megértéséhez. Szerintük Channarau, ahogy ők hívták. A kezdetetek kezdetén, mikor még halandó volt, egy, a mostanihoz nagyon hasonló, de békésebb világban épített egy gépet, mellyel el akarta érni, hogy a világok dimenziósíkjai eggyé váljanak. Célja az volt: ne legyen halandóság, ne legyenek betegségek, és örök harmónia uralja az univerzumot. Sajnos terve nem sikerült. A gép, melyet megalkotott, az üzembe helyezés pillanatában elromlott, és magába szippantotta az összes létező dimenziót. Nem sokon múlott, hogy a világ örökre eltűnjön, egy hihetetlenül apró pontba sűrűsödve végleg feleméssze magát. Még időben lépett közbe, de ennek a fajta megmaradásnak hatalmas ára volt. A gép újraformálva kiszarta magából a világot. Szörnyűbbnél szörnyűbb lények jöttek létre, és özönlötték el világot. Sokáig nem volt más, csak káosz, pusztulás, és halál. Channarau a legnagyobb átkot kapta nyakába; az örök életet. Nem maradt más választása büntetésének enyhítésére; felesküdött az általa a világra szabadított torz lények elpusztítására. Legbelül, egyetlen egy dolog bántotta igazán: Elvette a gyerekek emlékezetét. Azelőtt más volt: a gyermekek tanították a megkopott tudású öregeket, mert nekik még friss volt az emlékezés tudása. Ezért harcolt minden egyes pillanatban a sötétség ellen, és ezért utazott a világok között egy végtelenbe nyújtott pillanatig, és ajándékozta meg a gyermekeket egy töredék emlékezéssel. Sokáig, nagyon sötét hely volt a világ, és Channarau, vagy más néven a Mikulás, az örök állandó, csak harcoltt.

2016. január 4., hétfő

Dr. Nauwhill

- Dr. Nauwhill, sikerült?
- Nem mondhatom biztosra, de úgy vélem igen.
- Akkor indíthatjuk a szimptómával fertőzött atkákat ?
- Igen.
- Kérem, ha már itt vagyok elmondaná részletesebben, hogyan fog működni ez az egész?

- Természetesen uram! Na ugye vannak azok a fránya allergiát okozó atkák. Szóval mi fogtunk egy ragadozó rovart, -a részletekbe nem mennék bele- egy alacsony egyed számmal rendelkező dél-amerikai utászkát. Beültettük a mezei atkába ennek az utászkának azt a tulajdonságát, mivel túlszaporodás esetén felfalják a saját fajtájukat, míg a népességük el nem éri a stabil optimumot. A lényeg, ezek a módosított atkák felfalják majd a föld összes mezei atkáját, majd addig esznek tovább saját maguk között is, míg nem be nem áll egy stabilan fenntartható minimum a populációjukban. A másik tulajdonság amit beültettünk, egy bőrbarát antiallergén anyaggal vonja be a rovart, így az új módosított atka nem okoz semmiféle kellemetlenséget a rájuk érzékeny embereknek. 
- Dr. Nauwhill, ez zseniális, maga Nobel-díjat fog ezért kapni! 
- Hogy fogja nevezni ezt az új fajt?
- Sokat gondolkodtam rajta, szerintem Nauwhillis Acari lesz. 

Pár száz eonal később.... 

 -Szerinted öngyilkosak lettek?
- Öngyilkosság, hm érdekes, lehetséges, hogy ily brutális módon tették?
- Sok mindent láttunk már. Emlékszel a Goriundokra?
- Ne is mond, azért az tényleg durva esett volt.
- Bár ez sem semmi. Génkezelt rovarral megölni a saját fajtájukat.
- De még hogy, lassan rágta le a húst a csontokról, hetek alatt, nem volt ellenszer, nem menekülhetett senki.
- Suicid típusú faj volt, kár ezen rágódni, már a kezdettektől beléjük volt kódolva a faji öngyilkosság.
- Így megy ez...

2015. augusztus 19., szerda

A Rántotta Probléma


"Hány rántás van egy rántottában", teszem fel a kérdést, és kérem a kedves olvasókat, segítsenek a rántások számának meghatározásában.

Most kérdezhetné az olvasó: "Mégis hány rántás lehet egy rántottában? Ahány tojás!” vágják rá sokan, de ez nem teljesen így van. 


2015. augusztus 1., szombat

Egy pillanat a napsütésben

Tehetetlenül tétován állok én előtted, miközben te is ott állsz én előttem.
Tudjuk ennek a pillanatnak már rég megkellet volna történnie.
S miközben nap már magasan delelőre jár, s erősen süt le reám.
Hirtelen hatalmas rémület lesz úrrá rajtam.
Mivel szőrt pillantok meg ottan, ahol nem kellene.
Kérdezem én magamtól kétségek közé esve, nem is esve, szinte zuhanva.
Vajon tényleg bajszot láttok-e?
Vagy csak a nap sütött meg olyannyira, hogy déli bábot láttassék velem?
Netán a belőle érkező részecskék játszanak velem örült úri huncutságokat?
Felső ajkadon oly csalafinta módon ugrándozva törnek meg, s ezáltal becsapnak engem?
Igen, ezek a kérdések gyötörnek engem, miközben szakállamba kap a lágy keserédes északdéli szél.
S tudom, hogy most valami meghatározót kellene mondanom.
De még is csak szótlanul állok ott, s egy gondolat bánt engemet:
Bajszod van-e, vagy csak a képzeletem ördögei űznek velem ily csúf játékot?
Válasz soha nem érkezik, csak a mély üresség lohol kérdéseim után a végtelenség végéig.

2015. július 13., hétfő

Szivola

A Szivola unott fejel, és csorgó nyállal várta, hogy az előtte álló Hős Lovag mire készül, ő volt már a harmadik, aki megpróbálta az Igazság és Szerelem fegyverével felvértezve legyőzni a Szivola lelkében dúló hazugságot, és sokfajta egyéb gonosz dolgot. A Démon unottan megnyújtóztatta a teljes mértékében túlvilági szárnyait, melyek már eléggé el voltak gémberedve a sok szekrény tetején való gubbasztástól.

2015. július 10., péntek

Cortoz naplója – Út a szerelem forrásához


96. nap
Már három hónapja, hogy elindultunk megkeresni a szerelem forrását. Alberto az elején sokat problémázott azon, miért nem inkább az örök fiatalság vagy az örök gazdagság forrását kezdtük el keresni. Sokáig nem értette meg; egyszerűen túl slampos olyan forrást keresni, amit már megszámlálhatatlanul sokan indultak el felkutatni. De a szerelem forrását senki, még senki sem, és ha nem is találjuk meg, már maga a gondolat, hogy mi voltunk az elsők akik útnak indultak a keresésére, már azért megérte. Mindenki tudja, még az is megeshet, senki nem éli túl az utat, de kockáztatnunk kell, mert mi lehetünk az elsők akik felfedezik, a másik meg mind inni fogunk, és megtaláljuk az igaz szerelmet. Sőt még haza is viszünk belőle és úgy fogjuk árulni, mint Cortoz Titkos Szerelmi Itala, ez lesz a reklámszövege: a leghidegebb szívet is felmelegíti. De most mennem kell rendet rakni, Abdarha a sivatagi kereskedő ismételten balhézik, nem nagyon értékeli ha valaki megvicceli. Az általában halk szavú, nyugodt, intelligens ember, kivéve ha megtréfálják, akkor egyből handzsárt rántva pattan fel és gyilkolással, meg fejlevágasal fenyeget mindenkit.

2015. július 1., szerda

Interjú - Aeetes Tantalus

– Kezdhetem?
– A Nevem Aeetes Tantalus, és hetvenöt éves vagyok.
– A Nagy Városban.
– Őszintén, nem is tudom pontosan honnan kezdjem.
– Hogy mikor kezdődött az egész, nem emlékszem tisztán, régen, talán ötven éve.
– Igen, akkoriban mind azt hittük, hogy mi szartuk a spanyol viaszt, tényleg, szentül hittük.
– Visszagondolva érdekes világ volt, amiben éltünk, mindenki abból próbált sikeres lenni, amihez egyáltalán nem értett.