Szivola

A Szivola unott fejel, és csorgó nyállal várta, hogy az előtte álló Hős Lovag mire készül, ő volt már a harmadik, aki megpróbálta az Igazság és Szerelem fegyverével felvértezve legyőzni a Szivola lelkében dúló hazugságot, és sokfajta egyéb gonosz dolgot. A Démon unottan megnyújtóztatta a teljes mértékében túlvilági szárnyait, melyek már eléggé el voltak gémberedve a sok szekrény tetején való gubbasztástól.

Miközben a Hős Lovag, egy imával próbálta a Szivola lelkét jobb belátásra bírni. Persze ez nem igazán sikerült, és erre a Lovag maga is rájött miután a Démon egy túlvilági nevetés kíséretével leköpte. Ekkor a Hős Lovag már sejtette mi fog következni: csata. Ezalatt a háttérben a Lovag barátai üvöltve próbálták visszatántorítani megtébolyult társukat a teljes pusztulástól, de ő már nem hallgatott senkire, csak egy cél lebegett a szeme előtt: a Szivola legyőzése. Hiába mondták neki már régóta, nagyon sokszor, hogy szivolát csak egyféleképpen lehet legyőzni, mégpedig ha az ember nem foglalkozik vele, erőt vesz magán és hátat fordít neki. Így lassú és fájdalmas kínok között pusztul el, de ez a Lovagot nem izgatta. Kivonta Tisztelet nevű kardját majd finoman letette a földre, és letérdelt elé. (A kardról tudni illik, hogy valamikor az idők előtt egy ismeretlen isten kovácsolta három mérhetetlenül hatalmas hegy mélyéből származó ércből. Szóval, a Lovag minap kapta ajándékba az egyik kereskedőtől, miután elegendő pontja gyűlt össze, és levásárolhatta) Elővette a Mériodosz mocsarában élő szüzektől való könnycsepp formuláját, majd finoman bevonta vele kardját. Az oka egyszerű: a szivoláknak az ártatlan szűzlányok könnycseppje fizikai fájdalmat okoz. Ezek után összekulcsolta kezét és egy imába kezdett, melyben kérlelte az isteneket, segítsék meg őt a csatában, és hogy térjen vissza a szivola igazi emberi éne, ezek mellé még ígéretet tett valamiféle szüzesség megőrzésre, vagy valami hasonló dologra. Durván fél óra is eltelhetett, mire befejezte imáit, megszentelte pajzsát, és kardját, majd felállt, mire a Szivola egyre izgatottabb lett. A Hős nyugodtan felemelte kardját, vett egy mély levegőt, majd lecsapott a gonoszra… Pár perc múlva a Szivola kéjes nyammogások között falatozta a lovagot, miközben néha-néha kiköpött egy-egy páncél darabot. Miután jóllakott, ismét megnyújtóztatta szárnyait majd összegömbölyödve horkolni kezdett a polc tetején.