"Hány rántás van egy
rántottában", teszem fel a kérdést, és kérem a kedves
olvasókat, segítsenek a rántások számának meghatározásában.
Most kérdezhetné az olvasó: "Mégis
hány rántás lehet egy rántottában? Ahány tojás!” vágják rá
sokan, de ez nem teljesen így van.
Kezdjük a tojással!
Egy tojásnak végtelen számú
variációja van, hiába tűnik szinte tökéletesen egyformának
mindegyik, mégsem azok. Felületi, illetve belsőségbeni
különbségek vannak, mint például a tojásfehérjének és
sárgájának aránya, más néven a csibe esszencia aránya. Még
ott van a tojás külső mintázata, mikroszkópos vizsgálatok
kimutatták, hogy mindegyik tojásnak különbözőféleképpen
kapcsolódik össze a héját alkotó mész, így adva minden
tojásnak teljesen egyedi mintázatot.
Térjünk a rántottára.
Az emberi tényező.
A kiszámítás eleddig legnagyobb
hátráltatója, mivel még napjainkban sem képesek pontosan
meghatározni az emberi tényező matematika állandóját. Sokan
próbálkoztak mindenféle módszerrel, talán legközelebb a
Kvana-Faschomfort-féle számításmódszer (részletek lentebb) áll
az igazsághoz, de az sem tökéletes. Voltak próbálkozások géppel
való rántással, de egyöntetűen kijelenthető; a gép által
készített rántotta minden eseteben mesterkélt és
természetellenes lett, így a gépi állandóval nem lehet leírni a
rántások számát.
Egy kis történelmi áttekintés.
Egyes görög gondolkodók szerint a
rántotta rántása tökéletesen leírja a világunk születését.
Úgy vélekedtek, ha meg tudjuk határozni a számukat, akkor
megtudjuk a világunk működésének elvét.
A történelem során később több
vallási felekezet is, köztük a Beboshomtisták és a Shambatosok
úgy gondolták, ha megoldják a rántások számának problémáját,
és megtudják, hogy mennyi egy rántotta rántásának száma, akkor
meghallják Isten szavát.
Jóval később volt egy furcsa háború
melyből a második nagyobb volt, és a nácik robbantották ki. Na
szóval akkoriban is folytak kutatások a probléma megoldására, és
ebben a nácik vezető szerepet töltöttek be. Sajnos ez az
emberiség történelmének egyik legsötétebb, és szégyenteljesebb
évei voltak, akkoriban mindent meglehetett tenni. A nácik teljesen
más oldalról közelítették meg a problémát. Ők úgy gondolták,
ha folyamatosan több emberrel is rántottát csináltatnak, és egy,
addig a szobában nem tartózkodó személy megbecsüli a rántások
számát. egy idő után valaki rá fog jönni a megoldásra. A
véletlen eltalálásokon kívül soha senkinek nem sikerült
sikeresen, és pontosan meghatározni a rántási számot. Ezt soha
nem hagyták megtorlás nélkül, általában csak sima mezei
kínzással próbálták hatékonyabbá tenni a teszt alanyait, de ha
véletlenül el is találta valamelyik, akkor még szörnyűbb
kínvallatásnak vetették alá, mivel tudni akarták a megoldást,
még ha csak véletlenül is találta el. Ezekben a kísérletekében
nagyon sokan meghaltak. De egy dologra megkapták a választ, még
pedig, hogy hány rántotta elkészítését bír ki egy átlagos
ember.
Valamikor a hetvenes évek közepén pár
fiatal brit Faschomforti egyetemistának, és egy Dél Mahazoniai
tudósnak, név szerint Kvana Schoromnak köszönhetően több évnyi
kutatás után sikerült megközelíteni határozatlansági rántási
elv, illetve negatív kvantumpárok bevonásával, hogy a nulla és a
végtelen közé tehető egy rántotta rántásainak száma. Később
persze belátták, van még mit finomítani az elméletükön, de
mivel azóta még megközelítőleg se készült hasonlóan pontos
matematikai módszer, így ezt használjuk napjainkban is.
Összegzés
Bárki aki megpróbálja, mind
matematikailag, mind kísérletek segítségével megoldani a
problémát, óva kell intenem, én is ebbe a hibába estem, és már
gyűlölöm a rántottát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése