96.
nap
Már
három hónapja, hogy elindultunk megkeresni a szerelem forrását.
Alberto az elején sokat problémázott azon, miért nem inkább az
örök fiatalság vagy az örök gazdagság forrását kezdtük el
keresni. Sokáig nem értette meg; egyszerűen túl slampos olyan
forrást keresni, amit már megszámlálhatatlanul sokan indultak el
felkutatni. De a szerelem forrását senki, még senki sem, és ha
nem is találjuk meg, már maga a gondolat, hogy mi voltunk az elsők
akik útnak indultak a keresésére, már azért megérte. Mindenki
tudja, még az is megeshet, senki nem éli túl az utat, de
kockáztatnunk kell, mert mi lehetünk az elsők akik felfedezik, a
másik meg mind inni fogunk, és megtaláljuk az igaz szerelmet. Sőt
még haza is viszünk belőle és úgy fogjuk árulni, mint Cortoz
Titkos Szerelmi Itala, ez lesz a reklámszövege: a leghidegebb
szívet is felmelegíti. De most mennem kell rendet rakni, Abdarha a
sivatagi kereskedő ismételten balhézik, nem nagyon értékeli ha
valaki megvicceli. Az általában halk szavú, nyugodt, intelligens
ember, kivéve ha megtréfálják, akkor egyből handzsárt rántva
pattan fel és gyilkolással, meg fejlevágasal fenyeget mindenkit.
118.
Nap
Még
mindig nem találjuk a szigetet, pedig lassan négy hónapja, hogy
elindultunk. Szélcsend van, és a hajó alig halad előre. Kezdek
tartani egy esetleges lázadástól. Alfansa a minap úgy gondolta,
több sör és fejadag illeti meg, és ezt egy karddal próbálta
mindenkinek a tudatába vágni, legfőképpen Erbertnek, aki a hajó
szakácsa, és raktárosa volt. Ez az érvelési módja Alfansának
olyannyira jól sikerült, hogy Erbert örömében a hasát fogva
ugrott a vízbe. Mai napon rögtönzött bíróság elé állítottuk
a gyilkost, majd a bíró, aki az orvos és már a szakács, és a
raktáros is volt egyben, a cápák közé vetést ajánlotta
megfelelő ítéletnek. Negyed órán át kerestünk egy megfelelő
deszkát amin ki tudtuk lökődni a cápák fölé. Persze a deszka
félúton eltört, és cápák se voltak sehol a környéken. Azóta
eltelt két óra de Alfansa de még mindig úszik utánunk.
120.
Nap
Bevezettem
a fejadagok csökkentését.
122.
Nap
Alfansa
a tegnapi nap folyamán eltűnt a hajó mögül, egész jól bírta.
Istennek hála újra erőre kapott a szél, és az iránya is nekünk
kedvez. Újra útnak tudunk indulni, a számításaim szerint nem
vagyunk már túl messze Agápi Szigetétől.
125.
Nap
Valami
már napok óta követi a hajónkat, éjszakánként a néha-néha
páran látni vélnek, egy a víz alól felemelkedő csápot. Az
emberek egyre nyugtalanabbak.
126. Nap
Iszonyatosan
nagy vihar közeledik felénk, és eközben még egy lázadás is
kitört. Három embert vízbe vettetem, de most rendes deszkát
használtunk. Sajnos cápák még mindig nem voltak a környéken.
Kettőt pedig áthúzattunk egy kötéllel a hajó alatt, felettébb
érdekes látványt nyújtottak miután a hajó túloldalán
felbukkantak, és még éltek, ezek után a nemlétező cápák elé
vetettük őket is.
127.
Nap
A
vihar könnyedén elért minket, és ahogyan az lenni szokott, a
hajót teljesen tönkretette, szinte csoda, hogy nem süllyedt el. A
legénység maradék részéből még pár embert lerángatott a szél
a fedélzetről. Az emberek teljesen kezdik elveszíteni a
bizalmunkat az utunk sikeressége felől.
130.
Nap
Megláttuk
partokat, ennek már rég be kellet volna következnie. Az embereim
kimerültek, és kétségbeesettek voltak, de hála a mi
teremtőnknek, oltalmazó tekintetét ismét ránk vetette. Hamarosan
partra szállok Albertoval, és Abdarhaval, utána majd ha minden
rendbe lesz, akkor jön a következő csapat Ademalár vezetésével.
131.
Nap
Minden
úgy történt, ahogy elterveztem, attól az egy dologtól
eltekintve, hogy miután rendben partra értek Ademalárék is, a
hajót egyszer csak valami megemelte és elkezdte egyre távolabb
vinni a parttól. Páran megpróbáltak leugrálni , és kiúszni, de
nem sikerült nekik, testük örökre a tengeré lett. Két részre
szakadtunk az egyik csapat Ademalár vezetésével elkezdte keresni a
forrást, mi meg páran tábort vertünk parton, nem messze onnan
ahol elragadta az a valami a hajónkat.
132.
Nap
Ma
reggel három gyönyörű bennszülött nő érkezett a táborunkba,
az embereim egyből izgalmi állapotba kerültek, persze én
figyelmeztettem őket, tartsák magukat a tervhez. De a tény, az
tény, kellemes teremtések ezek a vad nők. Mint kiderült segíteni
szeretnének nekünk eljutni a szerelem forrásához. Nem mellesleg
elhalmoztak mindenféle kincsekkel, megvan az előnye annak is, ha
felfedező az ember.
133?
Nap
Ademalár
vagyok, azt hiszem egyedül én menekültem meg azoktól a nőktől.
Nem is tudom hol kezdjem, tökéletesnek tűnt minden, attól a
furcsa és, így vissza gondolva teljesen egyértelmű dologtól
eltekintve, hogy megjelent a parttól nem mesze egy fekete csápos
lény. Ez már a táborba való visszaérkezésünk után történt.
Először mindenki megrémült, de a vad nők, gyorsan elkezdtek a
biztonságot nyújtó erdő mélyére terelni minket. De még páran
így is láttuk amint a túlvilági lény teste elkezdett kiemelkedni
a vízből, és észrevettük a rajtuk üllő, álló vagy kapaszkodó
társainkat, akikről eddig úgy gondoltuk, hogy meghaltak. Cortoz
először azt mondta, ő mintha úgy látta volna integetnek, vagy
valami hasonló. De mire reagálhattunk volna, már az erdőben
voltunk, és a bennszülött nők mutogatták nekünk, mindjárt
elérkezünk forráshoz amit olyannyira kerestünk. Nem is kellet sok
idő, megláttuk a forrást, és ittunk is belőle, mindannyian.
Furcsa módon rajtam kívül mindenkinek megtetszett egy amazon nő,
és mindenki talált is magának egyet, hiába volt otthon családjuk
mielőtt elindultak volna. Igaz nálam is próbálkozott egyikük…
de valamiért… nekem nem tetszett. Inkább tartottam volna egy
megbeszélést Cortozal a helyzetünkről, de őt ez nem érdekelte,
el volt foglalva az egyik nővel. A lényegre térek; ami ezután
történt az maga volt a pokol, én jó pár kókuszsör után
kimentem hugyozni a barlang elé, és mire visszaértem, az összes
társam meg volt kötözve és elkezdték vonszolni őket az egyik
eldugottabb alagút felé. Rólam először teljesen megfeledkeztek,
de az egyik észre vett, három óra és egy nagymacska szerű
pöttyös vadállat kellet ahhoz, hogy sikerüljön lerázni őket.
Utána nem is tudom hány napig bujkáltam az erdőben színesebbnél
színesebb bogyókat falatozva, mire megtaláltam a táborunk, és
benne a Cortoz naplóját. Most itt vagyok, de útnak is indulok a
part mentén, hátha meglátom ismét azt a tengeri lényt.
…
Itt
vagyok nem mesze a bennszülöttek táborától… ami ott van... nem
tudom szavakba önteni mily szörnyű. Akik mind ittak a szerelem
forrásából, mind beleszerelmesedtek egy nőbe, azok mind
rabszolgák lettek, és láncra verve várják a nők parancsát, és
a legszörnyűbb, hogy ezt teljes élvezettel teszik. Sikerült
megfigyelnem, csak nők a szabadok az egész táborba, a férfiak
mind vasra verve egy nagy gödörben élnek, kivéve mikor munkára
fogják őket. Igen, amin dolgoznak az a legérdekesebb, talán
valamiféle, fal, vagy egy gát lehet mely körülveszi az egész
tábort.
…
Megpróbáltam
kiszabadítani a társaim, de mindegyikük ellenállt, és hangos
kiabálásokkal jelezték fogva tartóiknak mire készülök, így
kénytelen voltam ismét egy pár kört szaladgálni az erdőben.
Most ismét a parton várok…
…
Nem
tudom hány nap telhetett el mióta írtam, de már a végkimerülés
szélén voltam. Mikor feltűnt az a csápos lény, rendesen magam
alá csináltam, majd még jobban mikor megszólalt. Azt mondta
iszonyatosan nagy mázlim volt, és valahogy úgy fogalmazott, az
volt a szerencsém, hogy nem a nőkhöz vonzódom. A többiek akik a
hajón voltak, és azt hittem mind halottak, semmi bajuk nem volt, és
már a hajót is szinte teljesen kijavították a lény segítségével.
Elmondták, ez a tengeri szörny szerű valami mentette meg őket.
Mint kiderült a sziget lakói az ártalmatlan, mit sem sejtő
férfiak szívét rabolják el a forrás segítségével, és aljas
módon rabszolgaként használják őket. Ha Cortoz ezt tudta volna,
teljesen összeomlik, mivel nem ő volt az első aki felfedezte ezt a
forrást. A rabszolgákat egy hatalmas értelmetlen fal építésére
használják, mivel a a bennszülött nők úgy gondolják egy óriási
erővel rendelkező ellenség él a sziget túloldalán, mely el
akarja törölni az ő városukat. A tengeri lény megígérte, egy
darabig elvontatja a hajót, és engem majd egy másik szigeten rak
ki, ahol ő szerinte hasonló emberek élnek, mint én. Elfogadtam a
lény ajánlatát, de a naplót oda fogom adni Haemonnak, hogy
juttassa el az egyik filozófusnak Sztrangaroszon. Az útvonalat
melyen eljutottunk idáig kitéptem, csak az elrettentő történetet
hagytam meg, figyelmeztetésül az összes felfedező férfinak, aki
fel akarja keresni ismét a Agápi Szigetén lévő Szerelem
Forrását.
Nke.u.:
642.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése