A Megoldás - harmadik rész

A Megoldás - első rész
A Megoldás - második rész

Tömött metróban két utas éppen egy Thermo Burger 3000-et majszolt, miközben nyugodt zakatolás közben közeledtek a Nagy Városba. A vagon falán egy hatalmas reklám hirdettette az imént jóízűen falatozó utasok ételét. "Legfinomabb szintetikus marhahús! Maximum íz!" Kettőjük beszélgetését egy kellemetlen szag szakította félbe, amit fanyar arccal jeleztek is egymásnak. A többi utas is mozgolódni kezdett az egyre fokozódó bűz érzetére, mire az egyik habzó szájjal összeesett, majd még egy, és szép sorjában az összes ember. Mire a megállóba ért, már csak egy zöld gázfelhőt pöfékelő szellemvonat maradt belőle. A sofőr még próbált négykézláb önnön hányásába fetrengve menekülni, de vele is végzett az alattomos támadó.

A Megoldás - második rész

A Megoldás - első rész

Az űrhajó fedélzeten hárman voltak, Tent a pilóta, Aina az elbűvölő tudós hölgy, és Brewton a hölgy társa. Hárman teljes nyugalomban utaztak a megviselt űrrepülőn, mely komótosan haladt egy sárgás fényű csillag felé. Tent szunyókálva feküdt a pilóta székben, miközben Brewton, Ainát próbálta megfűzni már hetek óta egy kis incselkedésre. Persze ezt Aina néhány kivételtől eltekintve, a fontos kutató munkájukra való tekintettel elég erősen vissza utasította. Pár pillant múlva elkezdett csipogni az egyik műszer a sok közül, az amelyik érkezésüket volt hivatott jelezni. Tent hörögve riadt fel, majd eszeveszett nyomkodásba kezdet, aminek a végeredménye az lett, ami minden pilóta rémálma. A hajó hirtelen iszonyatos rángások közepette kilépett a fénysebességből, majd pár aszteroida között átcsúszva megállt egy biztonságosnak tűnő helyen.

A Megoldás - első rész

Iszonyatosan meleg nap volt, a hőmérséklet kibírhatatlan szintjét kezdte megütni. Kivéve az Elnöki Tudományos Épület hatvannyolcadik szintjének tanácsteremében. A légkondicionálók kellemesre hűtötték bent a levegőt. Már vagy négy órája ültek, szinte szótlanul. Az életkori átlag bőven meglépte a hatvanat is, és a tudósok aránya is elérte a száz százalékot. Ritkán volt olyan alkalom, mikor egy helyen lettek volna az emberiség, feltételezetten legnagyobb tudósai, legalábbis ők, és a környezetük ezt gondolta. Ez az alkalom is pont ilyen volt. A ventilátor monoton bugását csak a tűzjelző néha-néha felvinnyogó, vészjósló csipogása törte meg. De ez a csipogás már kezdett Dr. Deris agyára menni. Olyannyira, hogy inkább az ülés berekesztését fontolgatta. Tudta nem lesz könnyű menet az Elnök elé állni és elmondani, kudarcot vallottak. Időnként valaki mormogott párszót, vagy nagy sercegések közepette elkezdett valamit firkálni az előtte heverő papira. Ez Dr. Heinhelnek ment a legjobban, ö már szinte egy komplett képregényt alkotott, aminek a főszereplője ö maga volt. A története a bolygó megmentéséről szólt, melyben egy hatalmas, és veszedelmes vírus próbálta kiirtani az emberi fajt. Dr. Sechen a laptopján éppen egy nagyon „hideg” színű közösségi oldalon fiatal lányokat nézegettet elégedett élvezettel. Valaki a sarokban majszolt valamit. Amint feltűnt neki, hogy minden szempár rátapadt, szépen lassan vissza süllyesztette táskájába a félig megcsócsált tábla csokit.