A Megoldás - első rész

Iszonyatosan meleg nap volt, a hőmérséklet kibírhatatlan szintjét kezdte megütni. Kivéve az Elnöki Tudományos Épület hatvannyolcadik szintjének tanácsteremében. A légkondicionálók kellemesre hűtötték bent a levegőt. Már vagy négy órája ültek, szinte szótlanul. Az életkori átlag bőven meglépte a hatvanat is, és a tudósok aránya is elérte a száz százalékot. Ritkán volt olyan alkalom, mikor egy helyen lettek volna az emberiség, feltételezetten legnagyobb tudósai, legalábbis ők, és a környezetük ezt gondolta. Ez az alkalom is pont ilyen volt. A ventilátor monoton bugását csak a tűzjelző néha-néha felvinnyogó, vészjósló csipogása törte meg. De ez a csipogás már kezdett Dr. Deris agyára menni. Olyannyira, hogy inkább az ülés berekesztését fontolgatta. Tudta nem lesz könnyű menet az Elnök elé állni és elmondani, kudarcot vallottak. Időnként valaki mormogott párszót, vagy nagy sercegések közepette elkezdett valamit firkálni az előtte heverő papira. Ez Dr. Heinhelnek ment a legjobban, ö már szinte egy komplett képregényt alkotott, aminek a főszereplője ö maga volt. A története a bolygó megmentéséről szólt, melyben egy hatalmas, és veszedelmes vírus próbálta kiirtani az emberi fajt. Dr. Sechen a laptopján éppen egy nagyon „hideg” színű közösségi oldalon fiatal lányokat nézegettet elégedett élvezettel. Valaki a sarokban majszolt valamit. Amint feltűnt neki, hogy minden szempár rátapadt, szépen lassan vissza süllyesztette táskájába a félig megcsócsált tábla csokit.