A Rántotta Probléma

"Hány rántás van egy rántottában", teszem fel a kérdést, és kérem a kedves olvasókat, segítsenek a rántások számának meghatározásában.

Most kérdezhetné az olvasó: "Mégis hány rántás lehet egy rántottában? Ahány tojás!” vágják rá sokan, de ez nem teljesen így van. 

Egy pillanat a napsütésben

Tehetetlenül tétován állok én előtted, miközben te is ott állsz én előttem.

Tudjuk ennek a pillanatnak már rég megkellet volna történnie.

S miközben nap már magasan delelőre jár, s erősen süt le reám.

Hirtelen hatalmas rémület lesz úrrá rajtam.

Mivel szőrt pillantok meg ottan, ahol nem kellene.

Kérdezem én magamtól kétségek közé esve, nem is esve, szinte zuhanva.

Vajon tényleg bajszot láttok-e?

Vagy csak a nap sütött meg olyannyira, hogy déli bábot láttassék velem?

Netán a belőle érkező részecskék játszanak velem örült úri huncutságokat?

Felső ajkadon oly csalafinta módon ugrándozva törnek meg, s ezáltal becsapnak engem?

Igen, ezek a kérdések gyötörnek engem, miközben szakállamba kap a lágy keserédes északdéli szél.

S tudom, hogy most valami meghatározót kellene mondanom.

De még is csak szótlanul állok ott, s egy gondolat bánt engemet:

Bajszod van-e, vagy csak a képzeletem ördögei űznek velem ily csúf játékot?

Válasz soha nem érkezik, csak a mély üresség lohol kérdéseim után a végtelenség végéig.

Szivola

A Szivola unott fejel, és csorgó nyállal várta, hogy az előtte álló Hős Lovag mire készül, ő volt már a harmadik, aki megpróbálta az Igazság és Szerelem fegyverével felvértezve legyőzni a Szivola lelkében dúló hazugságot, és sokfajta egyéb gonosz dolgot. A Démon unottan megnyújtóztatta a teljes mértékében túlvilági szárnyait, melyek már eléggé el voltak gémberedve a sok szekrény tetején való gubbasztástól.

Cortoz naplója – Út a szerelem forrásához

96. nap

Már három hónapja, hogy elindultunk megkeresni a szerelem forrását. Alberto az elején sokat problémázott azon, miért nem inkább az örök fiatalság vagy az örök gazdagság forrását kezdtük el keresni. Sokáig nem értette meg; egyszerűen túl slampos olyan forrást keresni, amit már megszámlálhatatlanul sokan indultak el felkutatni. De a szerelem forrását senki, még senki sem, és ha nem is találjuk meg, már maga a gondolat, hogy mi voltunk az elsők akik útnak indultak a keresésére, már azért megérte. Mindenki tudja, még az is megeshet, senki nem éli túl az utat, de kockáztatnunk kell, mert mi lehetünk az elsők akik felfedezik, a másik meg mind inni fogunk, és megtaláljuk az igaz szerelmet. Sőt még haza is viszünk belőle és úgy fogjuk árulni, mint Cortoz Titkos Szerelmi Itala, ez lesz a reklámszövege: a leghidegebb szívet is felmelegíti. De most mennem kell rendet rakni, Abdarha a sivatagi kereskedő ismételten balhézik, nem nagyon értékeli ha valaki megvicceli. Az általában halk szavú, nyugodt, intelligens ember, kivéve ha megtréfálják, akkor egyből handzsárt rántva pattan fel és gyilkolással, meg fejlevágasal fenyeget mindenkit.

Interjú - Aeetes Tantalus

– Kezdhetem?

…

– A Nevem Aeetes Tantalus, és hetvenöt éves vagyok.

…

– A Nagy Városban.

…

– Őszintén, nem is tudom pontosan honnan kezdjem.

…

– Hogy mikor kezdődött az egész, nem emlékszem tisztán, régen, talán ötven éve.

…

– Igen, akkoriban mind azt hittük, hogy mi szartuk a spanyol viaszt, tényleg, szentül hittük.
…

– Visszagondolva érdekes világ volt, amiben éltünk, mindenki abból próbált sikeres lenni, amihez egyáltalán nem értett.

Fényképezőn keresztül, a világról

Uborka szezon van, és a következő „irományom” még a rajtnál sem áll, nem hogy a cél felé közelítene. Szóval, hogy ne legyen elhanyagolt a blog, és picit pörögjön is, meg szeretnék osztani veletek pár képet melyet régi barátom, Illés Gergely készített. Mivel, ő is megosztotta eme „nagyszerű” blogot, így illik viszonozni a gesztust. Nekem amúgy az ilyenekről mindig egymás nemi szervének fényezése, majd annak közzététele jut eszembe, de persze ha ezt nem tennénk, nem lennénk többek, mint egyik fáról a másikra ugráló majmok. Persze ez a lényegen semmit nem változtat, hogy feltörekvő fotósunk készítette mindkét profilképemet, amik jelenleg is szolgálatukat teljesítik, és eszem ágában sincs lecserélni, szóval ez elárul valamit a tehetségéről. 

A Sztrangaroszi horgász

Ernet nagyot tévedt mikor úgy gondolta, hogy nem lehet nagyobb hal annál a Rachbannál, ami az imént vitte el az egész horgász felszerelését. Még búsan vissza is tekintett a messzi távolba, és nézte a víz felszínén pattogó botot, majd sóhajtott egyet, és szomorúan elkezdett evezni Sztrangalrosz békés partja felé, miközben hangosan gondolkodott:
– Mindig van egy nagyobb hal, szól a mondás, de ez, ez a valami hatalmas volt, ennél biztos nincs nagyobb! Istenem bár csak ki tudtam volna fogni, így nem fogja senki elhinni a kocsmában, mikor elmesélem mily hatalmas volt.
De elfeledkezett arról, hogy lényegében a világot alkotó fogaskerekek káoszában ő csak egy apró porszem, sőt még annál is kisebb. Hiába gondolta magáról, miután két éve megmentette azt a fiatal lányt, egy farkas izgatottan csattogó fogsora elől, hogy ő különleges, és méltó helye van a saját maga által elképzelt világban. Efelől a világegyetem felé vészesen közeledő őshalnak más elképzelései voltak. Ernet lényegében fel sem fogta, hogy egy megfoghatatlanul hatalmas hal éppen ebben a pillanatban kezdi el felfalni a világmindenséget. Persze még jó pár millió évig nem is fognak tudni semmit az egészről az univerzum lakói. Ami az őshalat illeti, ő sem fogta fel, hogy életének percei meg vannak számlálva, mivel egy Zuircgerberovtow nevű horgász hamarosan be fog vágni neki, és nem sokára csak egy büszke dicsekvés tárgya lesz.